Tündér mese az élet igazságtalan oldaláról

Frissítve: 2021. jún. 29.


Egyszer volt, hol nem volt, egy jeges januári reggelen, mikor a szilveszteri durrogtatások elhalkultak megszületett egy borsodi nagy városban egy szőke hajú, zöld szemű kislány. Akit Máriának hívtak.


Mária látszólag irigylésre méltó családba született. Jómódú, gazdag, törekvő, boldognak tűnő családba. Két nagyobbacska fiú után harmadik testvérként. Minden tökéletesen indult volna, ha az a volna ott nem lett volna, ugyanis az otthon melegét sötét titkok tartották össze.





Mária szülei sokat dolgoztak, mint minden 80-as években született gyermek szülei. Ebben az időszakban éppen egy kocsma vezetésébe tanultak bele. A szülők mindent alávetettek az anyagi forrás biztosításának. Nem kíméltek sem családi békét, kiegyensúlyozott gyermekkort és az őszinte szeretet sem. A munka kitöltötte életük teljes részét. A két nagyobbacska fiú is korán beállt dolgozni, hol fagyit mértek, hol pedig az éjszakai felnőtt mozizáshoz értékesítették a jegyeket.


Már maga a házat is úgy építették és alakították ki, hogy az megfeleljen a szocialista kor kocsma elvárásainak. Az udvar zöld övezetes elhelyezkedésével szemben füvet sosem látott, csak szürke betont. A három szintes ház mögött terült el a kocsma, így a titkok a kíváncsi szempillantásoktól elrejtve maradhattak.


A kis csehó levegője rátelepedett emberre, állatra, szívre és jövőre egyaránt.

Az állott, füstös, dohos pinceszag áthatott minden érzékszervet. A kiskocsma szobái pedig kéjesen sötétbe burkolództak. Az asztalokon piros-fehér kockás abroszon cigaretta csikkek perzselt foltjai rajzolták a mintákat.


A presszóban megfordult mindenféle kétes alak. Ki tudja honnan és miért jöttek, merre tartottak, mit akartak. Jöttek-mentek, és cafatokba szabdalták a meghitt családi idillt. Ez a hely nem éppen kislánynak való világ volt. Aki érzelmekben gazdag, kimeríthetetlen szeretetéhséggel és nagy adag kíváncsisággal áldott meg a sors.

Ebbe az árnyékvilágba született bele és nevelkedett Mária.




Mária gyermekkorára rátelepedett az érzelemsivár sivatag. Már születése beleivódott a szükségtelen gyermekek érzete. Eleinte nem is akartak megtartani Máriát. Inkább elvetették volna a nagyszülői nyomásra, azonban az anyukája mégis meghátrált. Önmagáért? Saját önzőségéért, hogy legyen kin megbosszulnia a férje nem törődömségét, elhanyagoltságát, szeretethiányát? Vagy a mély, természetes női ösztönei védték magzatot? Erre a titokra sosem derült fény.


A szülők egyébként próbálták a maguk módján szeretni. Anyagi forrást adni, az érzelmit pedig elapasztani. Hiszen tudták a családon belüli lapok le vannak osztva, így valahogy kompenzálniuk kell. A nagy fiú az anyuka kedvence volt, a kisfiú pedig az apuka büszkesége. Ők így alkottak kerek egészet, amelyből kakukk tojásként lógott ki az érzékeny, szőke hajú, kíváncsian szeplős kislány.


Mária szerencséjére, a sors megsajnálta. Így mellé rendelt egy jótündér szomszédot is. Akinek sajnos nem lehetett saját gyermeke, viszont azonnal megragadta a lehetőséget, hogy másét úgy szeresse, mintha a sajátja lenne.

Mária keresztanyja lett, és így kapott egy esélyt a változtatásra. Máriának kapott egy lehetőséget, hogy megtapasztalja, az őszinte, határtalan, önzetlen szeretetet. Ekkor még nem tudta, de az útja során ráébredt, tőle kapta a hivatását is.

Mária mindig a keresztanyjával volt. Második anyjaként tekintett rá. Nála aludt, ő fürdette, ő babusgatta, vele tanult meg járni, biciklizni, írni és olvasni. Együtt sütöttek-főztek, játszótereztek, kártyáztak, báboztak. Együtt járták a keresztanyja barátnőit is, ahol Mária megtanulta mi az empátia, hogyan lehet bátorítani, támogatni, segíteni, motiválni másokat. A keresztanyját a környéken mindenki jól ismerte, tisztelte és szerette.





Furcsa, kettős életet élt Mária. A keresztanyjánál a szeretetteli, felhőtlen, örömökben gazdag, önzetlen gyermekkort, otthonában pedig a peremvidék száműzetését, a titkok, tabuk, szenvedélybetegségek, családon belüli erőszak nehéz életét.


Mária gyakran menekült a béke szomszédságába az otthon kegyetlenségei elől.

A családi házban félt az apja verésétől, de aggódott is érte, amikor részegen tért haza és elesett, összeesett, hányt, legurult a lépcsőn. Aggódott az anyjáért, amikor az apja kezet emelt rá, de mellette dühös is volt rá, amiért folyton őt hibáztatta a kövérségéért. Mária haragudott az anyjára, amiért a kicsinyes, önzősége kedvéért elvette tőle azt, hogy szeresse önmagát, és így minden nőies változását kövérségként élte meg.


Folyton görcsbe rándult a gyomra, amiért a túl csordult szeretetéhségét nem tudta megélni a saját családjában, hiszen ott egy lány, csak másodhegedűs lehetett, egy gaz a kertben, egy fénytelen porszem az úton. Szégyellte magát, amikort a saját igényeire, érzéseire is gondolt, mert folyton azt kapta, hogy ő a legkisebb gonosz a családban. Mindemellett elvárták tőle, hogy a külvilág számára mosolyogni, idillé képet fessen. Különben megtorlás várt a zárt ajtók mögött.


Otthon szíve szerint ordított volna az igazságtalanságok ellen, de nem mert a haszontalansága miatt. A fojtogató érzések pedig jeges kézként apasztották el hangját.


Mária folyton lázadt. Nem értette miért kell titkolnia az életüket, tabukból falakat építeni, cinkossá válni a rossz dolgokban. Undorodott a saját életétől, a saját lényétől, a saját lelkétől. Gyűlölte a sorsot, amiért odatette ebbe a folyton megalázó családba.


A fájdalmak csak ezután tetőztek.





9 éves volt, amikor elveszítette a tündér keresztanyját. Hirtelen fel kellett nőnie. Hirtelen ott találta szemben magát az elutasító, meg nem értő, elnyomó, megalázó családjával és azokkal a gondokkal, amelyek nem oldódtak meg attól, hogy menedéket keresett a keresztanyja meleg, puha ölelésében.


Ott állt a családjával szemben, akiket nem is ismert. Nem értette működésüket. Nem értette a nagyobbig bátyját, aki nem szerette, ha odabújt hozzá, pedig ő mindennél jobban vágyott egy szövetségesre, aki megérti a nyomorúságát. Kereste a menedékét, ezért elkezdett beintegrálódni és azzá válni, akit látni akarta a családja. Elnyomta magát, mint mikor elnyomtak egy bogarat a fején. Úgy tett, ahogy elvárták tőle, mint egy jámbor és szerény tehén. Némán, befordulva, kérődzve, bambán bámulva.


Egy szenvedélye volt az olvasás. Valahol legbelül magányában érezte, hogy képes lesz az eszével kitörni ebből a beton szív közegből. Közben kereste belső önmagát, az útját és önmaga elfogadását, szeretetét, ha már mástól úgysem számíthatott rá.


Bárkit sodort mellé az élet, mindenki elhagyta. Elhagyta a sógornője, akit nővérként szeretett, mert elvállt a bátyától, aki tovább vitte az apai mintát és az alkoholizmus rabja lett. Elhagyták a szerelmei, amire válaszként megfogadta őt egyetlen férfi sem fogja elhagyni. Ezért sosem engedte meg magának, hogy átadja önmagát teljesen az érzéseinek. A szeretett nagynénje is elhagyta, aki öngyilkos lett. Egy valami viszont nem hagyta el. Az ereje abban, hogy képes változtatni.


Mária hosszú utat járt be önmaga és boldogsága megtalálásához. Sok útelágazása volt még, azonban azokon a női ösztönei, a keresztanyja égi szeretete és hite a jobb világban mindig átsegítette. Mind inkább megtapasztalta a saját hitét, belső erejét, és az intuíciója hatalmát, annál erősebben tudta használni. Rájött, hogy az önismerettel lehet igazán nagy eredményeket elérni. Feloldani a múlt haragját, megbocsátani, elfogadni a rá rótt sorsot, és megszeretni a kis Máriát.


Máriát mindig elvarázsolták a történetek és azok boldog kimenetele. Ez a varázslatos világ átszivárgott az életébe, és rávilágított a saját sorsának szépségeire is. A hősnők szemüvegén keresztül rádöbbent, hogy minden történet tartogat akadályokat, amelyek leküzdése után annak tanúságát beépítik önmagukba a hősök és azt tovább viszik. A végén pedig a hősök mesterekké válnak, akik tanítanak a történetükkel, a tapasztalásukkal, az átalakulásukkal.





Ez a történet az én történetem.


Dániel Erika Mária vagyok nő, feleség, anya és hősnő coach. A Hősnő Coachingot a múlt sebeinek gyógyítására hoztam létre, hogy segítsem a hánytatott sorsú NŐket ismét rátalálni a magabiztos énjükhöz.


Azért osztom meg veled igaz történetemet, hogy erőt adjon a jobb élethez. Kellő önbizalmat biztosítson akár vállalkozáshoz, magánélethez, munkához, párkapcsolathoz, anyasághoz. Az életed minden területéhez, ahol úgy érzed, hogy kibillent az egyensúlyod, megoldatlan problémák álmatlan éjaszakákat okoznak, és inkább a konfliktusokat kerülöd, mint felvállald valódi önmagadat.

A Hősnő Coaching egy szemüveget ad, egy új nézőpontot, egy szabad fellélegzést a nyomasztó puttony alól, amit a múlt sérelmei táplálnak. Egy boldogabb és bizakodóbb jövőt a múlt csapdájában való raboskodás helyett. Magabiztosságot úgy, hogy megmutatja neked a benned rejlő fantasztikus lehetőségek tárházát. Bátorságot ahhoz, hogy az álmaidat megvalósítsd.


Hiszen minden NŐ hősnő, csak nem mindig érzi annak magát.


Maradjunk kapcsolatban.

Iratkozz fel hírlevelemre, vagy csatlakozz az Álmodozókból Megvalósítók csoportomhoz.


Küldd el a kedvenc mesédet, mondókádat az email címemre és legközelebb azt vizsgálom meg, mit tanulhatunk a te hősöd történetéből.


Ha van kedved tarts velem legközelebb is, addig is kívánom neked, hogy légy büszkén magabiztos, mert minden nap vár rád még több boldog pillanat!


Várlak szeretettel



Dániel Erika

a hősnő coach

erika@hosnocoaching.hu

+36-30-820-27-88


93 megtekintés0 hozzászólás